> Cikkek > Indonéz kőfaragások

Indonézia rendkívüli változatosságú és mennyiségű kővel rendelkezik. A faragásra leggyakrabban használt 3 kőzet a vulkanikus, üledékes és metamorfikus.

A vulkanikus kőzet jegyei arra az útra vezethetőek vissza, mely során létrejöttek. A föld mélyén, intenzív vulkanikus hő hatására a magma felfelé került a régebbi, tömör kövezeten keresztül. Ekkor lehűlt, kialakítva a gránitot, bazaltot, dioritot és egyebeket. A leggyakrabban megmunkált kőzet ebben a kategóriában a gránit.

Ahogy a kövek az eróziós folyamatokon keresztülmennek a széllel, esővel és nappal történő találkozás hatására, a leszakadó apróbb darabok alacsonyan fekvő területre kerülnek, ahol üledék halmozódik fel. A tengerek mélyén a növények és az elhaló állatok szintén fenékre sodródnak, hozzáadódva az üledékhez. Az évezredek során ezen rétegek nyomása az üledéket mészkővé vagy homokkővé préseli. A mészkő könnyen megmunkálható és aprólékos részletek kidolgozására alkalmas, ugyanakkor elég erős a vágáshoz is. Széles textúra választék kialakítására nyújt lehetőséget, mely életet lehel a kőbe. A mészkő esetében világos „magról” beszélhetünk: a mag felszíne mentén a kő előre jósolhatóan, rá merőlegesen kevesebb „együttműködéssel” törik. A mészkövet lehet fényesíteni, de a fényesség kültéren nem tart sokáig. A mészkő jobban ellenáll a savas esőnek, mint a márvány, ezért jó választás kültéri anyagnak.

A metramorfikus kövezetek úgy alakulnak ki, hogy az üledékes kőzet hő és nyomás hatására kémiai átalakuláson megy keresztül, új kristályszerkezetet kialakítva. A metamorfózis után a mészkőből márvány lesz. A márvány a görög kor óta a kőfaragás legkedveltebb alapanyaga. A márvány viszonylag nehezen megmunkálható, és az aprólékos részleteket jól megőrzi. Kifényesítve kristályszerkezete csillog-villog. Külső térben kevésbé ellenálló a savas esővel szemben, mely néhány év alatt kikezdheti a felszínét.

Kőfaragás

Az ember azóta készít műalkotásokat kőből, mióta rájött, hogy egy puhább követ egy keményebbel megütve a kő alakítható. Indonéziában a kőszobrászat i.sz. 700-ig vezethető vissza, amikor a jávai Majapahit-királyság egy csodálatos templom, a ma a világ egyik csodájának tartott Borobudur építésébe kezdett. A Borobudur építésénél használt kövek a Merapiból, Földünk egyik legaktívabb vulkánjából, és a környező területekről származnak.

Bali szigetén a kőfaragásokat hagyományosan templomok és paloták díszítéséhez használták. Az épületek bajárati kapuit, melyek sokszor a választóvonalat jelentik a belső és a külső világ között, ugyancsak sok csodálatos faragás borítja. Balin túlmenően, Indonézia-szerte találkozhatunk nagyméretű, színes állatszobrokkal.

A modern technológia kiszélesítette a kőszobrászat számára elérhető alapanyagok listáját. Ezek közé tartoznak a különböző cementkeverékek, terrazzók, stb. A kőfaragás központja Balin Batubulanban, Denpasar és Ubud között található, ahol tehetséges kőfaragók folytatják a tradícionális kőszobrászatot, és emellett készítenek modern szobrokat és szökőkutakat is.